Ma hívtak a török légitársaságtól. Éppen főztem, ezért mindenre fel voltam készülve, csak erre nem (kicsit barnább is lett a fasírt, mint szerettem volna :D), meg arra, hogy angolul beszéljek. (Bár a vezetéknevem törökül betűztem le neki. Nagy kunszt :D)

Az még egy jó kérdés, hogy mennyibe fog nekem az egész kerülni, mert mást mondott Nuri, akivel utána konzultáltam, illetve mást a légitársaságos. Remélem, hogy Nurinak lesz igaza, és a jegyintézővel csak félreértettünk valamit (hátha éppen ő sem volt akkor angoltudása tetőfokán :P) Most már igazából mindegy, nem lehet eltántorítani. Aztán helyben úgyis kiderül majd minden... ;)

Amikor az ember ilyen messzire utazik, elgondolkozik azon, hogy azt mily módon tegye. Végigböngésztem szinte az összes lehetőséget, keresgéltem a különféle utazási társaságok oldalain, hogy lássam, mi a felhozatal. A buszozás, illetve vonatozás ötletét hamar elvetettem, maradt a repülő, azt még úgysem próbáltam.

Isztambuli ismerősöm, Nuri adott egy elérhetőséget, ahol segítenek nekem az egész lebonyolításában. Mint kiderült, én is ismertem már Mártit korábbról, a tavaszi isztambuli útról. A tervek szerint július elején mentem volna, augusztus végén vissza, de aztán valahogy elszaladt az idő, és sorban maradtam le az olcsó repülőjegyekről.

Már beletörődtem, hogy drágábban fogok utazni, hiszen akár órák alatt is megszűntek az akciós ajánlatok. Így maradtam le a júl. 14-i indulásról. Aztán a 15.-ről is. Ugyanis lefoglaltam a jegyet, este 19:40-kor... a foglalás pedig csak akkor lett volna érvényes, ha még aznap ki is fizetem... az utazási iroda pedig este 8-ig volt nyitva! Azt most nem részletezem, hogy mennyire voltam dühös!!! :P

Másnap kinéztem egy pár nappal későbbi járatot, ami még olcsó volt. Közben folyamatosan konzultáltam Mártival, és Nurival, aki azt mondta, menjek előbb, és töltsek pár napot Isztambulban is. Azt viszont nem tudtam, hogy Nuri intézett-e valamit a belföldi jeggyel, egész nap nem tudtam elérni, az idő pedig szorított!...

Aztán végre délután sikerült vele megbeszélnem, hogy később megyek a tervezettnél, szerencsére még nem intézett semmit, úgyhogy egyből le is foglaltam a jegyet, és elrohantam az utazási irodába, hogy kézhez is kapjam.

Úgyhogy most már Isztambulig eljutok, indulás napra pontosan egy hónap múlva! :)

Az egész úgy kezdődött, hogy volt szerencsém tavasszal egy pár napot Isztambulban tölteni... vagyis hát.. valószínüleg nem kötök ki Isztambulban, ha nem lennék török szakos. ;) Szóval a kezdetek elég régre visszavezethetők!

A várost első látásra megszerettem, mikor hazajöttem, tudtam, hogy ha lehet, minél hamarabb vissza kell térjek. Babonából azóta is a pénztárcámban hordozok egy 10 lírás bankjegyet ;)

A terv úgy szólt, hogy a kellemest a hasznossal összekötve dolgozni mennék ki, és egy ottani ismerősöm segített is a szervezésben. De az utolsó pillanatban, mikor már 2 hónap várakozás-szervezés volt mögöttem, kiderült, hogy mégsincs munka.. na igen, a válság. Olyan viszont nincs, hogy egy ilyen apróság miatt feladjam az egészet, lázasan szerveztem tovább.

Az ötletemről tudott a török lektorom, Bülent is. Ő mondta, hogy akkor éljek inkább azzal a lehetőséggel, amit az egész csoportnak felajánlott, vagyis azt, hogy a családjánál tölthetünk valamennyi időt a nyárból.

Akkor tehát, irány Zeytinada! :)