Az egész úgy kezdődött, hogy volt szerencsém tavasszal egy pár napot Isztambulban tölteni... vagyis hát.. valószínüleg nem kötök ki Isztambulban, ha nem lennék török szakos. ;) Szóval a kezdetek elég régre visszavezethetők!

A várost első látásra megszerettem, mikor hazajöttem, tudtam, hogy ha lehet, minél hamarabb vissza kell térjek. Babonából azóta is a pénztárcámban hordozok egy 10 lírás bankjegyet ;)

A terv úgy szólt, hogy a kellemest a hasznossal összekötve dolgozni mennék ki, és egy ottani ismerősöm segített is a szervezésben. De az utolsó pillanatban, mikor már 2 hónap várakozás-szervezés volt mögöttem, kiderült, hogy mégsincs munka.. na igen, a válság. Olyan viszont nincs, hogy egy ilyen apróság miatt feladjam az egészet, lázasan szerveztem tovább.

Az ötletemről tudott a török lektorom, Bülent is. Ő mondta, hogy akkor éljek inkább azzal a lehetőséggel, amit az egész csoportnak felajánlott, vagyis azt, hogy a családjánál tölthetünk valamennyi időt a nyárból.

Akkor tehát, irány Zeytinada! :)